Baktériumok kommunikációja és annak élelmiszer-tudományi jelentősége

2014. március 21.

Szerzők: Farkas József es Mohácsiné Farkas Csilla


Összefoglalás

 

Ellentétben a korábbi vélekedéssel, a baktériumok nagyon sokoldalú lények. Képesek kommunikálni, nemcsak saját populációjukon belül, hanem fajaik között, sőt a növényekkel és állatokkal is. Ezt specifikus jelzőmolekulák kibocsátásával teszik, amelyek a többi előlény különféle gén-expresszióit váltják ki. Az előadás összefoglalja ennek a quorum sensing-nek nevezett jelenségnek a szerepét például a biofilmekben, az élelmiszerromlásban es az élelmiszer eredetű megbetegedésekben.


Újabb felismerések mutatják, hogy a gyógyászatban használt antibiotikumok képzése a természetben nemcsak a versenytársak pusztítására alakult ki, hanem kommunikációkent is. Fontos, hogy a jelzőmolekulák kimutatására módszereket dolgozzunk ki, ahogy az is, hogy jobban megértsük a quorum sensing gátlását az élelmiszer-tartósítás es az élelmiszerbiztonság javítása érdekében.

 

Bevezetés

 

A parányi baktériumok első megfigyelője közel háromszáznegyven évvel ezelőtt a mikroszkópkészítés és –használat úttörője, a holland Anton van Leeuwenhoek volt. Ma már tudjuk, hogy a baktériumok nemcsak a Föld legősibb, hanem a legnagyobb számú élőlényei is. Ezek az egysejtűek az élelmiszer-mikrobiológiának is a legfőbb szereplői. A XIX. században a mikrobiológiát megalapozó nagy tudósok: a század második felében alapvető felfedezéseket tevő és alapvető módszereket kidolgozó francia Louis Pasteur, majd a német Robert Koch és követőik munkássága nyomán született meg az élelmiszerek romlásának, ill. sok megbetegedésnek a tudományos magyarázata (a „csíraelmélet”). Kutatásaik messzeható volta alapján azonban bizonyos mértékben évtizedekig a baktériumokat „egysejtű, független életmódot” folytató, „maguknak való”, primitív lényeknek tekintették, és a hatásaikat illetően az „egyetlen ok – egyetlen okozat” szemlélet vált uralkodóvá mind az élelmiszer-, mind az orvostudományban.

 

Az „egysejtűek tiszta tenyészetei” tanulmányozási paradigmát túlhaladva, csak a XX. század második felében, nem kis mértékben a mikrobiológiai ökológia és a molekuláris biológia tudomány- területei fejlődésének az eredményeképpen a komplex összefüggések megismerésének igénye nyitott új utakat a mikrobák közösségei tulajdonságainak mélyebb megismeréséhez. Csak ekkor ismerték fel, hogy látszólagos egyszerűségük ellenére a baktériumok milyen sokoldalú, milyen „sokat tudó” lények. A XX. század utolsó évtizedeiben kiderült, hogy a baktériumok a szimbiózis különböző formáiban nemcsak együtt vannak más fajokkal, ill. élőlényekkel, hanem „kommunikálnak” egymással, sőt az ún. „magasabbrendű” szervezetekkel: növényekkel és állatokkal is.

 

Ez a kommunikáció a legismertebbé vált formáiban olyan specifikus szerves vegyületek kibocsátását jelenti, amelyek a saját populációk, illetőleg a többi „partner” viselkedésének a változását is indukálják („autoinducers”).

 

 read more ...
Belépés

AKTUÁLIS LAPSZÁMUNK



HIRDETÉSEK







Biomerieux



Anton Paar