Különböző víz- és élelmiszerminták arzéntartalmának vizsgálati eredményei

2015. április 9.

Szerző: Szigeti Tamás

1. Összefoglalás

Az emberiség fejlődése során az utóbbi néhány száz évben hihetetlen technikai és tu­dományos fejlődésen ment keresztül. Az iparosítás a kémiai anyagok egyre nagyobb arányú használata soha nem látott fizikai és kémiai terhelést rótt az ember élőhelyére. E terhelés a környezet, s egyben a vízadó környezeti elemek növekvő szennyezését eredményezte, így az emberiség az élelmiszerek fogyasztásával számos olyan ve­gyület, elem toxikus hatásával kell számolnia, amely az egészségét veszélyeztetheti.

Az ipari tevékenység okozta szennyeződéseken felül természetes forrásokból is ke­rülhet nemkívánatos anyag az élelmiszerláncba. Ilyen az ivóvízzel és a szilárd élelmi­szerekkel a szervezetünkbe jutó elem az arzén, amely szervetlen és szerves vegyü­letekhez kötött formában van jelen környezetünkben. Dolgozatomban arra keresem a választ, hogy ismerve az arzénnek az ember egészségére gyakorolt káros hatása­it, indokoltnak látszik-e az Európai Unió által előírt radikális határérték változtatás, amely az ivóvizek még megengedhető arzéntartalmát 50 μg/L-ről 10 μg/L-re módo­sította.

A WESSLING Hungary Kft. Élelmiszerbiztonsági Üzletága laboratóriumainak mérési eredményei szerint, illetve az áttanulmányozott egyéb adatok tanúsága alapján nagy valószínűséggel állítható, hogy Magyarországon az ivóvizekben a 2013 év végéig ér­vényben lévő 50 μg/L maximálisan megengedett határérték mellett nem kellett a ma­gyar populációt érintő, az arzén toxikus hatásának következtében előálló egészség­károsodástól tartani.

A rendelkezésemre álló szakirodalmi anyagok között egy frissen megjelent dolgozat­ra bukkantam, amely részletesen foglalkozik a magyar emberek arzén-terhelésének forrásaival és annak mértékével. A szerzők megállapításai szintén azt a véleményt tá­masztják alá, ami szerint a hazai arzénterhelés – bár nem elhanyagolható – várhatóan nem fog észlelhető egészségromlást okozni a Magyarország polgárainál.

2. Bevezetés

Krisztus előtt a negyedik században Arisztotelész már ismerte az arzén egyes színes érceit. Tanítványa, Teophrastus Eresos nevezte el az egyik ásványt arc­henicum-nak [1]. Avicenna (Ibn Szína, Abu Ali al-Huszajn ibn Abdallah ibn Szína) perzsa származású fizikus, filozófus, és tudós, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja, az egyik leghíresebb muszlim orvos (980-1037) gyógyászati célokra használta az arzén rendkívül toxi­kus vegyületeit, a fehér arzént (As2O3), a sárga arzént (As2S3) és a vörös arzént (AsS és As2S2) [2]. Az első írás az elemi arzénről a szakirodalomban a katolikus püspök és alkimista Albertus Magnus mun­kájában jelent meg, így az elemi arzén felfedezését is e középkori a tudósnak tulajdonítja a tudomány [3].  Nevét feltehetően az arab al-zarnīkh szóból kapta, amely a perzsa zarnik, azaz aranyszínű kifejezésből származik. Ezzel rokon a görög αρσενικον [arsenikon] szó, amely férfias, erős tulajdonságot jelöl. Feltehe­tően ez a görög szó alakult át végül a latinos arseni­cum-má [4].

Az arzén a Föld kérgében szinte mindenütt jelen lévő elem, amely általában szervetlen vegyületekbe épül­ve fordul elő. A legtöbb szerves és szervetlen arzén vegyület fehér színű vagy színtelen, szagtalan anyag, így az élelmiszerekbe kerülve érzékszervi úton nem mutatható ki. A talajokban 3 – 4 μg/kg közötti, a fel­színi és talajvizekben 1 μg/L átlagos koncentráció­ban található. Bizonyos szennyezett területeken a talajban elérheti a 40 μg/kg a vizekben pedig az 1000 μg/L koncentrációt is. Amerikai adatok szerint az élel­miszerekben általában 20 és 140 μg/kg arzén szen­nyezettség mutatható ki. A 300 μg/L-nél, illetve a 300 μg/kg-nál nagyobb koncentrációjú szervetlen arzén­vegyület tartalmazó élelmiszer elfogyasztása esetén akut mérgezési tünetekkel kell számolni. Álljon itt egy adat összehasonlítás végett: Nyugat-Bengáliában és Bangladesh-ben az ivóvíz arzénkoncentrációja eléri a 800 μg/L-t [5]. Az arzénmérgezés jellemző tünetei: emésztőrendszeri panaszok, gyomorfájás, émelygés, hányinger, hányás. Közben megindul a vörösvértes­tek pusztulása, a végtagok zsibbadnak. Hosszantar­tó, kisebb dózisú arzén expozíció hatására a bőrön jellegzetes elváltozások alakulnak ki, miközben jelen­tősen nő a vese, a húgyhólyag és a tüdő daganatos megbetegedésének veszélye. Az IARC (International Agency for Research on Cancer) és az EPA (Environ­mental Protection Agency) a szervetlen formájú ar­zént emberi karcinogén anyagnak nyilvánította [6]. Az eddig leírtakból is következik, hogy élelmiszerein­ket azok arzén-szennyezettsége tekintetében is szi­gorú felügyelet alatt kell tartani.

Az arzén toxikológiai jelentőségét hangsúlyozza az Amerikai Egyesült Államokban működő ATSDR (Agency for Toxic Substances and Disease Registry) által készített környezeti hatásokat elemző kockáza­tértékelése, amelyben 255 anyag veszélyességét ér­tékelik. Figyelembe veszik, hogy az illető elem vagy vegyület hatása hány embert érint, a koncentrációja mennyire haladja meg az egészségügyi határértéket. Az utóbbi 5 évben a listán szereplő első anyag az arzén volt. A veszélyességi fokozatokban az arzént másodikként az ólom követte, majd a higany követ­kezett. A kadmium a hetedik helyen szerepelt a sor­ban [7].

 read more ...
Belépés

AKTUÁLIS LAPSZÁMUNK



HIRDETÉSEK







Biomerieux



Anton Paar