Most, amikor ezeket a sorokat írom, egy Heves megyei panzióban vagyok, miközben „…hallgatom: a rengetegnek Fenyőbordái hogy recsegnek, Mert ölelgeti óriás Karjaival az Elmulás¹…” Odakint tombolnak az elemek, az ég csatornái teljes keresztmetszetükben kinyíltak, ömlik a nyári zápor, az apró szemű jég, s a szél őrjöngve csavargatja a szőlőhegy fáit, bokrait. Mindazonáltal nyár van, a levegő kitűnő, és az átmeneti rossz idő ellenére reménykedve tekinthetünk a vakáció elé.

Mielőtt azonban nyaralni mennénk, szíves figyelmükbe ajánlom az ÉVIK nyári számát, amelynek vezető anyagául Bognár Erzsébet összefoglaló munkáját választottuk. A szerző a klórpropanolok és a glicidol-észterek, mint élelmiszeripari hőkezelési technológiákban keletkező nemkívánatos átalakulási termékek kémiájáról, toxikológiai jellemzőiről állított össze egy jól hasznosítható anyagot.

Nyári számunkban két dolgozat témája a szakmatörténeti múlttal áll kapcsolatban, és egyfajta visszatekintésként is értelmezhető.,

Győri Zoltán kéziratában a magyar búza mikroelem-összetételének vizsgálatával foglalkozik. A vizsgálati anyag több évtizeddel ezelőtt aratott búzaszemekből állt, de néhány muzeális értékű minta kora bőven meghaladta a 100 esztendőt. Így a dolgozat értékes adatokkal szolgál az elmúlt 150 évben végbement összetételi változásokról.

Varga László cikkében nem száz évekre, hanem több évezredre tekint vissza. Munkájának témája a tejgazdaság kialakulásáról és az emberiség és a különböző állatfajok által termelt tej feldolgozásának, fogyasztásának alakulása. Irodalmi áttekintésének adatai alapján feltételezhető, hogy az emberiség eredendően nem volt képes a tejcukor – a laktóz – emésztésére. A laktóz tolerancia – más néven: laktóz-perzisztencia – a történelem folyamán alakult ki az emberi populáció mintegy 25%-ánál.

Tima Helga és munkatársai növényi eredetű takarmányok Fuzárium-eredetű mikotoxin-szennyezettségének enzimes alapú vizsgálatáról szóló kézirattal jelentkeztek. Az általuk használt ELISA-tesztek, viszonylag érzékeny, gyorsan elvégezhető vizsgálatokra alkalmasak; a nagy érzékenységű, nagyobb precizitású, szelektív nagyműszeres technikák mellett a jövőben is hasznosak lehetnek – pl. a klímaváltozás hatására előálló – mikotoxin-szennyezettség felmérésére.

Az Európai Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszere (RASFF – Rapid Alert System for Food and Feed) közel négy évtizede szolgálja a közösségi élelmiszerlánc biztonságát. Dorogházi Enikő és munkatársai cikkében az évről-évre jobb technikai lehetőséggel működő riasztási rendszer történetét és működését mutatják be néhány érdekes eset leírásával.

Bízom benne, hogy az érdeklődők nyári lapszámunkban is találnak érdekes olvasnivalót. A jól végzett féléves munka után minden kedves Olvasónknak kellemes nyaralást kívánok.

Dr. Szigeti Tamás János
főszerkesztő

¹Tóth Árpád: A Palace-ban