Beköszöntő 2016/2

2016. április 19.

Kedves Olvasóink!


Tudományos berkekben és a közbeszédben is egyre gyakrabban merül fel bolygónk légkörének gyorsuló ütemben zajló melegedése.  Annyi bizonyos, hogy az utóbbi években gyakoribbak a nagy esőzések, szélsőségesnek mutatkozó időjárási jelenségek. Az aranyat érő májusi esők mellett azért a természet kapuján kopogtat a várva-várt nyár, jönnek a forró nappalok, meleg éjszakák. „Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derűs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testű nagy szitakötő1.”


Nyári számunkat a környezetvédelmet és az élelmiszerbiztonságot egyaránt érintő dolgozattal nyitjuk, amelyben Bordós Gábor és Jens Rieber a környezetünkbe kerülő műanyaghulladékok feldarabolódásának révén keletkező, ún. mikroműanyagok (mikroplasztikok) témáját dolgozzák fel. Hadd emlékeztessem kedves olvasóimat az ÉVIK 2014. évi 1. számában megjelent cikkre2, amelyben többek között arról is írtunk, hogy az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkező – főként csomagoló – anyagokból kioldódó vegyületek – migránsok – élelmiszerbiztonsági veszélyt hordoznak magukban. A mikroműanyagok környezeti jelenléte az azokkal érintkezésbe kerülő élőlények életkilátásait rontják, és ezen túlmenően az élelmiszerláncba épülve szennyezhetik élelmiszereinket, és mechanikailag is károsítják a műanyagdarabokat elfogyasztó – főként – vízi élőlények emésztőrendszerét. Érdemes utánagondolni annak, hogy a csomagolóanyagokból mindössze egy folytonos, az élelmiszerrel érintkező felületen keresztül zajlik a kioldódás. A mikroműanyagok esetében a felaprózódás révén már egy számottevően megnövekedet felületen keresztül diffundálnak a szennyezőanyagok a műanyagokkal érintkezésbe kerülő élőlények szervezetébe. Ilyen módon várhatóan intenzívebb kioldódási jelenségekkel kell számolnunk, amelyek nagy élelmiszerbiztonsági veszélyt hordozhatnak magukban. A szerzők kéziratukban a környezetbe, illetve az élelmiszerekbe kerülő mikroműanyagok vizsgálati módszereit is tárgyalják.


Kovács Eszter és munkatársai szemkamerás vizsgálatai az élelmiszerek érzékszervi vizsgálatának egy izgalmas – optikai – módszerét írják le. A szemkamerás vizsgálatok révén - statisztikai módszerekkel kiegészítve - az érzékszervi vizsgálatokat végző bírálók viselkedésének pszichológiai elemzésére is lehetőség nyílik.


Somogyi László és munkatársai az olajmagvak pörkölése révén előálló lipidkémiai jelenségeket vizsgálták. Megállapították, hogy a pörkölés hatása elsősorban a magvak olajtartalmának zsírsav-összetevőitől függ.


Simon Zsanett és Lovász Csaba a MALDI-TOF-MS technika egy újabb alkalmazási területéről számolnak be.  Munkájukban a különböző kukoricafajták származási vonalainak fehérjekémiai jellemzőit vizsgálták. Az általuk alkalmazott repülési idő tömegspektrometriás módszerrel a kukoricák genetikai tisztasága nagy biztonsággal vizsgálható, ennek révén azt is meg lehet állapítani, hogy egy kukoricamag hordozza-e azokat a tulajdonságokat, amelyek a kukorica ipari feldolgozása során fontosak. 


Kemenczei Ágnes és munkatársai az átlag élelmiszerfogyasztó számára meghökkentőnek tűnő témát dolgoztak fel: a jövőben az emberiség fehérje-ellátásában várhatóan általánosan megjelennek a rovartestekből készített élelmiszerek. A szerzők - lévén a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) munkatársai – , tárgyalják a rovarok élelmiszeripari célra történő felhasználásának jogszabályi, engedélyezési kérdéseit is.


Nyári számukhoz minden Olvasónknak hasznos időtöltést kívánok, és remélem, tudnak időt szakítani arra is, hogy az eddig elvégzett munka fáradalmait szabadságuk alatt kipihenjék.

 

Dr. Szigeti Tamás János

főszerkesztő


1Radnóti Miklós: Június

2Szigeti Tamás János, Szekeres Zoltán, Kovács Ágnes (2014): Csomagolóanyagok szerves migránsai  és a kioldódott vegyületek vizsgálati lehetőségei - ÉVIK 2014/1


 

 read more ...
Belépés

AKTUÁLIS LAPSZÁMUNK



HIRDETÉSEK







Biomerieux



Anton Paar