Demográfiai tényezők hatása a fogyasztói élelmiszer-pazarlásra

2015. október 6.

Szerzők: Bódi Barbara, Kasza Gyula

 

A fogyasztói élelmiszer-pazarlás hazánkat is érintő társadalmi és gazdasági probléma, amely enyhítésében a szemléletformálás kulcsszerepet játszik. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy a jó gyakorlatok kockázatmentes elterjesztéséhez megfelelő élelmiszerlánc-biztonsági szakmai alapokra is szükség van. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ezért e kérdésben közvetlenül is érintett, amely indokolta, hogy közvetlen adatgyűjtést végezzünk e területen. A szakmai program első elemeként országos reprezentativitású fogyasztói felmérést folytattunk le 1006 fő személyes megkérdezésével. Kereszttáblás elemzések segítségével azonosítottuk azokat a legfőbb demográfiai tényezőket, amelyek élelmiszerpazarlásra gyakorolt hatása számottevő. Ezek alapján a prevenciós kampányok kiemelt célcsoportjaiként tekinthetünk a férfi fogyasztókra, a 30-as korosztályra, illetve a magasabb jövedelemmel rendelkező háztartásokra. A rendelkezésünkre álló adatok további elemzésével azonosítani kívánjuk az előbb említett potenciális célcsoportok szokásait, attitűdjeit is, aminek eredményeit hatékonyan hasznosíthatjuk a probléma kezelésében részt vevő más szakmai és civil szervezetekkel közösen a közeljövőben tervezett szemléletformáló kampányok során.

 

 

 

2. Bevezetés

Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet 2011-ben készült becslése szerint a globális élelmiszer-ellátási láncban a megtermelt élelmiszerek jelentős hányada − mintegy harmada – végzi hulladékként [1]. Ez már napjainkban is jelentős fenntarthatósági problémákat vet fel, ami a 2030-ig terjedő szakértői előrejelzések alapján kritikus helyzetet eredményezhet [2]. Szakirodalmi adatok szerint a probléma az élelmiszerlánc egyes szintjein eltérő mértékben jelentkezik az egyes országok gazdasági fejlettsége függvényében: míg a fejlődő világban elsősorban az agráriumban keletkező − tárolási-és elosztási infrastruktúra hiányosságaiból adódó − veszteségek dominálnak, addig a fejlettebb gazdasággal rendelkező államokban jellemzően a fogyasztói élelmiszerpazarlás jelent problémát. [3]. A háztartásban keletkező hulladékok az európai uniós tagállamokat vizsgálva a teljes élelmiszerláncban keletkező veszteségek mintegy 42%-áért felelősek a jelenleg publikált  legszélsőségesebb becslés szerint [5].

 

Ebből kifolyólag a fogyasztási szinten jelentkező pazarlás megelőzésére vonatkozó programok kidolgozása – negatív környezeti és gazdasági hatásai végett – napjaink egyik kiemelt szakpolitikai kérdése. A 2010-es évektől kezdve fokozódott a tudományos érdeklődés a fogyasztói élelmiszerpazarlást potenciálisan befolyásoló háttérváltozók (szocio-demográfiai, attitűd- és magatartási tényezők) kutatásának irányába, ugyanakkor más tudományterületekhez képest a releváns publikációk száma még mindig csekélynek tekinthető. E kutatási eredmények a probléma felismerésen felül a prevenciós programok eredményességének növeléséhez, vagyis közvetve az élelmiszerhulladékok csökkentéshez is hozzájárulnak [6].

 

A rendelkezésre álló szakirodalom sok esetben nem egységes az egyes demográfiai paraméterek élelmiszerhulladékok mennyiségére gyakorolt hatásának mértékét, illetve egyes esetekben előjelét tekintve sem. Az eddigiek során publikált tanulmányok ugyanakkor egybehangzó következtetést fogalmaztak meg abban a tekintetben, hogy a háztartások életkori eloszlása szignifikáns hatást gyakorol élelmiszerpazarlás mértékére: a fiatalabb rétegre sokkal inkább jellemző a pazarló magatartás, mint az idősebb generáció képviselőire [7], [8], [9], [10]. Szintén egybecseng a kutatók véleménye a háztartások méretének hatásával kapcsolatban: a nagyobb létszámú háztartások összességében több hulladékot termelnek, ugyanakkor egy személyre lebontva a mennyiségeket az egyfős háztartások mutatják a legrosszabb képet [15], [16], [17], [18].

 

A háztartások összetételében szintén meghatározó jelentőséggel bír a kiskorú gyermek jelenléte. Kutatási adatok szerint a gyerekek hektikus fogyasztási szokásai, illetve gyakran változó preferenciái, s az erre reagáló folytonos szülői megfelelni akarás szintén növeli az élelmiszerek pazarlásának kockázatát [10], [11]. Érdekes, hogy ugyanakkor más tanulmányok azt emelik ki, hogy a háztartás összetétele irreleváns ebből a szempontból, sokkal inkább a bevásárlásért felelős személy nemét tekintik meghatározó tényezőnek, azonban a következtetések ez esetben sem egységesek: bizonyos tanulmányok a bevásárlásért felelős nőket tekintik pazarlóbbnak a családjukról való − olykor túlzásba vitt − gondoskodás következményeként, míg más kutatók ezzel ellentétesen a férfiak odafigyelésének hiányát azonosították pazarlást növelő tényezőként [12], [13], [14].

 

Szintén megosztja a kutatókat a háztartások jövedelmi helyzetének hatása: egyes szakértők evidenciaként kezelik a tehetősebb fogyasztók pazarló magatartását [19], [20] azonban publikáltak olyan kutatási eredményt is, ahol ilyen irányú összefüggést nem tudtak kimutatni, sőt hamis sztereotípiának minősítik „gazdaság egyenlő pazarlás” gondolatmenetet [21], [22], [23]. A fentiek összegzéseként megállapítható, hogy a potenciális élelmiszerpazarlást befolyásoló demográfiai tényezők tekintetében meglehetősen megoszlanak a szakértői vélemények. Ez magyarázható a vizsgálati módszerek eltéréseivel, ugyanakkor feltételezhető, hogy a nemzeti szintű különbségek is meghatározó jelentőséggel bírnak. Ennek megfelelően a hazai szinten végzett felmérések szerepe megkérdőjelezhetetlen a pazarlásért elsődlegesen felelős célcsoportok azonosításában, illetve az erre alapozott hatékony prevenciós programok kidolgozásában.

 read more ...
Belépés

AKTUÁLIS LAPSZÁMUNK



HIRDETÉSEK